Kis baleset
Ma este még sütöttünk, mikor vittem a gyerekeket fürdeni. Megnyitottam a csapot, és pont csipogott az óra, hogy tepsicsere. Gyorsan megoldottam, kb. 20 másodperc alatt, viszont addigra már Lackó kiabált is, hogy Mesi beleesett a kádba. Bementem, mit mentem, rohantam, egyébként is valami 5 m-re voltam tőlük, és Mesi nem ordított, riadt arccal nézett rám, ahogy ruhástól ült a vízben. Gondolom, hogy beütötte a fejét, de csak hüppögött picit, nem sírt igazán. Nagyon megijedtem, ahogy elképzeltem, hogy esett be. Alacsonyan van a kád, ha nekidől, lazán fel tudja magát nyomni, ahogy a kanapéra meg az asztalra is fel tud hasalni. Szóval a feje biztos koppant, Lackó is mondta, de nem tudta elmondani, pontosan hogy is volt. De hogy gyors voltam, az is jelzi, hogy a harisnyája nem is ázott át mindenhol. Nem semmi volt! Én meg még fél óra múlva is sík ideg voltam. Bár ahogy Lacinak elmondtam, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, olyan sokkoló és vicces volt egyben az egész.