Új év, új szokások

Szinte hihetetlen, de Mesi már több mint egy hete éjjel is és nappal is a kiságyában alszik el, egyedül! Most mondhatnám, Isten tartsa meg a jó szokását, de mivel nem vagyok vallásos, nem mondom.

2-án voltunk a doktornőnél, és ismét előkerült a téma, hogy Mesi mért nem iszik tejet, pedig egy gyereknek 3 éves koráig napi 4 dl tejet kellene innia (szerinte). Erre másnap Mesi rácuppant a tejivásra! 2 decit simán bevert szívószállal a vacsora mellé, és azóta ezt meg is ismételte  néhányszor. Még a végén tejivóvá válik a lány! Ez se rossz szokás, mit ne mondjak!


Lackó viszont érdekes, ahogy beteg volt, egy éjszaka köztünk aludt, és azóta is minden este hisztit rendez, hogy márpedig ő köztünk akar aludni. Mesi lazán elalszik, ő meg nyafog, és néha Mesi is elkezdi utánozni... Na ezt igazán elfelejthetnék.

Ma vittük (ez túlzás, babakocsiban kapaszkodva rángattuk) Lackót idén először oviba. A mocsok ónos eső! Szegény gyerek amúgy se akart jönni, minden hülyeséget kitalált, de hajthatatlan voltam, oviba menni muszáj! És hát az oviban is minden eszébe jutott, el kellett kísérnem wc-re, nem tudta felakasztani a törölközőt, aztán az ajtóban csak elsírta magát. Óvónéni hiába strapálta magát, hogy ittvan Dénes Zoli is, játszunk a társasjátékkal, ha jók lesztek, elővesszük a trambulint is, sőt ma leszedjük a díszeket a karácsonyfáról, és az összes szaloncukrot megehetitek, csak sírt, és csimpaszkodott a nyakamba. Óvónéni lefejtette, és úgy vitte be a csoportszobába. Remélem, ez egyedi alkalom volt, és nem lesz belőle rendszer! Nagyon sajnáltam szegényt, de most mit tudok csinálni?
Ez még a hétvégén készült: